Az ember értéke nem azonos a teljesítményével. A teljesítmény változhat. Lehetnek jobb és rosszabb időszakaink, sikereink és kudarcaink. A kudarc nem baj – a lényeg, hogy tanuljunk belőle!
A személysiégfejlődés szempontjából a kudarc sem az út ellentéte. Sokkal inkább része annak. Gyermekként természetesnek vesszük, hogy a tanulás hibákkal jár. Senki sem várja el egy kisgyermektől, hogy elsőre tökéletesen járjon, beszéljen vagy írjon. Felnőttként azonban gyakran úgy viselkedünk, mintha minden hibánk bizonyíték lenne arra, hogy nem vagyunk elég jók. Pedig lehet, hogy egyszerűen csak tanulunk.
Talán ezért olyan fontos a „még” szó. Még nem sikerült. Még nem értem. Még nem tudom. Még nem vagyok ott. Ez a szó nyitva hagyja az ajtót, és azt mondja: a történet még nincs befejezve.
A Légy boldog! szemléletében azonban a teljesítmény önmagában nem elég. Fel kell tenni egy még mélyebb kérdést: honnan cselekszem? Két ember ugyanazt teheti, mégis teljesen más belső helyről. Valaki dolgozhat azért, mert szeretne létrehozni valamit, és valaki más azért, mert bizonyítani akar. Valaki tanulhat kíváncsiságból, más pedig azért, mert fél attól, hogy nem lesz elég jó. Valaki segíthet másokon szeretetből, valaki pedig azért, mert csak akkor érzi magát fontosnak, ha szükség van rá. Kívülről ugyanaz a tett, belül mégis teljesen más minőség.
A tudatos jelenlét emiatt is hasznos
Itt jelenik meg a Középpont jelentősége. A Középpont nem azt jelenti, hogy mindig nyugodtak vagyunk, nincsenek félelmeink, vagy tökéletesen látunk mindent. Sokkal inkább azt a belső helyet jelenti, ahová vissza tudunk térni, amikor a külső világ, az érzelmeink vagy a félelmeink kibillentenek bennünket. Egy pillanatra megállunk, figyelünk, és megkérdezzük magunktól: mi történik most bennem, mitől félek, mire vágyom valójában, és mi az, ami most igazán fontos? Amikor ebből a helyből cselekszünk, már nem egyszerűen reagálunk a világra, hanem tudatosabban válaszolunk rá.
A kudarc csak az út egyik lépcsője
Sokan egész életükben bizonyítani próbálnak. Gyermekként, hogy elég jók. Fiatalon, hogy értékesek. Felnőttként, hogy sikeresek. Később, hogy fontosak. És közben lehet, hogy sok mindent elérnek, mégis megmarad bennük egy furcsa érzés: nem elég. Nem elég a pénz, nem elég az elismerés, nem elég a siker. Ennek egyik oka, hogy a teljesítményt saját értékük bizonyítására használják. Pedig az ember értéke nem azonos a teljesítményével. A teljesítmény változhat. Lehetnek jobb és rosszabb időszakaink, sikereink és kudarcaink. Az emberi érték ennél mélyebben gyökerezik. Ha ezt megértjük, a teljesítmény többé nem bizonyítás lesz, hanem kibontakozás. Nem azért akarunk alkotni, hogy értékessé váljunk, hanem azért, mert van bennünk valami, amit szeretnénk kifejezni, megvalósítani vagy továbbadni.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
