A lélek talán éppen úgy kapaszkodik létezésének forrásába, ahogyan a fa gyökerei a földbe. Abba a titokzatos eredetbe, amelyből az élet született, amelyhez láthatatlanul kapcsolódunk, és amelyet az emberiség évezredek óta különböző neveken próbál megérteni.
Ahogyan a fa a földbe, úgy kapaszkodik a lélek abba, amiből vétetett. Van valami csodálatos a fák életében. Némán állnak, mégis tanítanak. Ágaikkal az ég felé törekednek, leveleikkel a fényt keresik, miközben gyökereik mélyen a földbe kapaszkodnak.
A fa két világban él egyszerre. Látható része a fény, a levegő és a változás világa. Láthatatlan része a föld mélyének csendjében találja meg azt a biztonságot és táplálékot, amely nélkül nem növekedhetne.
Vajon nem ilyen az ember is? Testünkkel a látható világban élünk. Dolgozunk, szeretünk, tervezünk, küzdünk, örülünk és olykor szenvedünk. Gondolataink az ágakhoz hasonlóan ezerfelé nyúlnak, keressük a fényt, az értelmet, a boldogságot.
De hol vannak a gyökereink?
A lélek talán éppen úgy kapaszkodik létezésének forrásába, ahogyan a fa gyökerei a földbe. Abba a titokzatos eredetbe, amelyből az élet született, amelyhez láthatatlanul kapcsolódunk, és amelyet az emberiség évezredek óta különböző neveken próbál megérteni.
Van, aki Istennek nevezi. Más a teremtő intelligenciát, az egyetemes tudatot, az élet forrását vagy a mindenséget érzi mögötte. A szavaink különböznek, de a kérdés ugyanaz: mi az, amihez legmélyebb lényünk tartozik?
A fa nem vitatkozik a földdel. Nem kérdezi, érdemes-e hozzá tartoznia. Egyszerűen kapcsolatban marad vele. Minél mélyebbre hatolnak a gyökerei, annál nagyobb koronát képes megtartani.
Talán az ember boldogságának is van egy ilyen láthatatlan törvénye.
Minél mélyebb a kapcsolatunk önmagunkkal, életünk eredetével és a bennünk élő értékekkel, annál szabadabban fordulhatunk a világ felé.
A gyökér nem fogság. A gyökér megtartó erő.
Sokan éppen fordítva képzelik. Azt gondolják, hogy a szabadság azt jelenti: semmihez sem kötődünk. Pedig a gyökértelen fa nem szabadabb, hanem kiszolgáltatottabb. Az első erősebb vihar elsodorhatja.
Az ember életében is vannak viharok. Veszteségek, csalódások, betegségek, félelmek, megválaszolatlan kérdések. Ilyenkor nem feltétlenül az segít, ha még magasabbra akarunk emelkedni. Néha éppen az, ha mélyebbre találunk önmagunkban.
Ha megállunk, elcsendesedünk, és megkérdezzük:
Mi az, ami bennem a változások ellenére is megmarad?*
Mi az, amiből erőt meríthetek akkor is, amikor a külvilág nem ad kapaszkodót?*
Hogyan tudnék újra kapcsolódni ahhoz, amit életem legmélyebb forrásának érzek?*
A Légy boldog! szemléletében a TEST–LÉLEK–SZELLEM egysége különös jelentőséget kap ebben a képben.
A testünk a fa törzse: hordozza földi életünket. A lelkünk a gyökérzet: kapcsolatot keres azzal, ami megtart és táplál. Szellemünk pedig az ég felé nyúló korona: kérdez, felismer, alkot, és új távlatokat fedez fel.
Egyik sem létezhet harmonikusan a másik nélkül.
És van még valami, amit a fáktól megtanulhatunk.
A gyökérzet nemcsak önmagáért dolgozik. A fa a kapott táplálékból leveleket, virágokat és gyümölcsöket nevel. Árnyékot ad, oxigént termel, élőhelyet teremt. Amit a földtől kap, azt átalakítva továbbadja a világnak.
Talán az emberi boldogság legszebb formája is ez: kapcsolódni életünk forrásához, befogadni annak megtartó erejét, majd szeretetté, tudássá, gondoskodássá és alkotássá formálni mindazt, amit kaptunk.
Mert a boldogság nem csupán az, amit magunkban érzünk. Hanem az is, amit jelenlétünkkel mások életében létrehozunk.
És ha egyszer úgy érezzük, hogy elveszítettük az irányt, gondoljunk egy fára.
Nem azért marad állva, mert soha nem fújja a szél. Hanem mert van mibe kapaszkodnia.
A léleknek is szüksége van gyökerekre. Nem azért, hogy a földhöz láncolják, hanem hogy legyen ereje az ég felé növekedni.
Egy perc önmagadért
Hunyd le a szemed, és képzeld el magadat egy hatalmas, egészséges faként.
Érezd a talajt a lábad alatt. Képzeld el, hogy gyökereid mélyen a földbe nyúlnak, miközben ágaid szabadon fordulnak a fény felé.
Gondold végig: mi táplálja ma a lelkedet? Miben találod meg a belső biztonságodat? És mi az, amit ebből a megtartó erőből másoknak is továbbadhatsz?
Nem kell minden kérdésre azonnal választ találnod. Már a figyelem is közelebb vihet önmagadhoz.
Légy boldog! Mert a boldogság nem a gyökereinktől való elszakadás, hanem annak megtanulása, hogyan virágozhatunk általuk.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
