Szakértő: Bolla Hajnal

Nemcsak a gépek, a reklámok és a társadalmi rendszerek irányíthatják az életünket. Ugyanezt megtehetik a saját félelmeink is. A félelemnek nincs szüksége képernyőre, kamerára vagy bonyolult számítógépes programra. Elég hozzá egy régi emlék, egy fájdalmas tapasztalat vagy egy mondat, amelyet valamikor mélyen elhittünk önmagunkról.

Sokan úgy gondoljuk, hogy szabadon döntjük el, mit olvasunk, mit nézünk, mit vásárolunk és milyen véleményt alakítunk ki a világról. Megnyitunk egy oldalt, végiggörgetjük a híreket, rákattintunk arra, ami érdekesnek tűnik, majd továbblépünk a következő tartalomra. Csakhogy mindaz, amit látunk, már átesett egy előzetes válogatáson.

Amint látjuk, a világ egyre gyorsabbá és kényelmesebbé válik. De az igazi kérdés az: ettől boldogabbak is leszünk?

A modern világ talán soha nem volt ennyire zajos. Információk, vélemények, elvárások, félelmek és ingerek vesznek körül bennünket minden pillanatban. Egyre többen érzik úgy, hogy elveszítették a kapcsolatot saját belső világukkal. Bolla Hajnal boldogság-tréner szerint éppen ezért ilyen fontos a belső szabadság megtalálása.

A sztoikusok egyik legmélyebb felismerése azonban az volt, hogy nem maguk az események határozzák meg az életünket, hanem az, ahogyan viszonyulunk hozzájuk. A tudatosság a legfontosabb tényező a fejlődésben.

A sztoikusok szint Számukra a harag nem erő volt, hanem lánc. Nem védelmet jelentett, hanem fogságot. Mert amikor valaki hosszú időn keresztül hordoz sértettséget, valójában újra és újra ugyanannak a fájdalomnak ad energiát. Ezért olyan fontos a megbocsátás a sztoikus tanítás szerint.

A sztoikus bölcsek számára különösen fontos volt a „memento mori” gondolata: „Emlékezz rá, hogy halandó vagy.” Ez azonban korántsem jelentett sötét vagy nyomasztó üzenetet. A halandóság tudata arra emlékeztette őket, hogy értékeljük jobban a jelent, és mélyebben éljük meg mindazt, amit az élet adhat.

A sztoikus bölcsek egészen más szemmel néztek az akadályokra. Számukra a nehézség nem feltétlenül büntetés volt, hanem lehetőség a belső fejlődésre. A sztoikus tanítások következő része Bolla Hajnal boldogság-trénertől.

Az emberi elme egyik legerősebb illúziója az a hit, hogy ha eleget aggódunk, eleget gondolkodunk, eleget tervezünk és eleget készülünk, akkor képesek leszünk teljesen kontrollálni az életet. Pedig a boldogságunkat éppen az szolgálja, ha időnként el tudjuk engedni a kontrollt.

Az emberek többsége valójában nem az egyedülléttől fél, sokkal inkább attól, amit az egyedüllét csendjében meghallhatna önmagáról. Ezért sokan inkább benne maradnak olyan kapcsolatokban, amelyek már régen nem táplálják őket, kiüresedett házasságokban, felszínes társaságokban vagy olyan élethelyzetekben, amelyek lassan felemésztik az energiájukat és az örömüket.