A Középpont nem egy különleges, elérhetetlen állapot. Nem azt jelenti, hogy mindig nyugodtak, tökéletesek és rendíthetetlenek vagyunk. Nem jelenti azt sem, hogy soha nem félünk, nem haragszunk, nem szomorkodunk, vagy nem bizonytalanodunk el.
A robot mindig kívülről kapja az utasítást. Az ember azonban képes arra, hogy megálljon az inger és a válasz között. Ez a rövid megállás talán az egyik legfontosabb emberi képességünk. Ebben a pillanatban dől el, hogy automatikusan reagálunk-e, vagy tudatosan válaszolunk.
Valaki megbánt bennünket. Az első késztetésünk talán az, hogy azonnal visszavágjunk. Érkezik egy üzenet, amely felzaklat, és már írjuk is a választ. Meglátunk valamit, amitől félni kezdünk, és rögtön a legrosszabb következtetésre jutunk. Ha azonban képesek vagyunk akár csak néhány másodpercre megállni, valami megváltozik. A reakció és a döntés közé tér kerül. Ebben a térben találhatjuk meg a saját középpontunkat.
A Középpont tudatosságot jelent
A Középpont azt jelenti, hogy az érzéseink jelenlétében sem veszítjük el teljesen a kapcsolatot önmagunkkal. A harag megszólalhat bennünk, de nem kell átadnunk neki a döntést. A félelem figyelmeztethet, de nem kell engednünk, hogy ő válassza meg az utunkat. Más emberek véleményét meghallgathatjuk, de nem kell rájuk bíznunk, hogy megmondják, kik vagyunk.
A technológiát is használhatjuk, de nem kell engednünk, hogy ő használjon bennünket!
Légy hűséges önmagadhoz!
A Középpontból feltett kérdések egyszerűek.
Valóban ezt akarom?
Én választok most, vagy csak reagálok?
Ez a döntés közelebb visz önmagamhoz, vagy távolabb sodor?
Szeretetből cselekszem, vagy félelemből?
Amit most teszek, életet ad nekem és másoknak, vagy lassan kiüresít?
Ezekre a kérdésekre nem mindig érkezik azonnal világos válasz. Néha időre, csendre és türelemre van szükségünk. De már maga a kérdés is megszakítja az automatikus működést. Visszahoz bennünket a jelenbe.
A Középpont a tudatos jelenlét tere
A döntési képesség olyan, mint egy izom. Ha nem használjuk, lassan gyengül. Ha minden választást másokra bízunk, egy idő után már a legegyszerűbb helyzetekben is bizonytalanná válhatunk. Ezért érdemes apró dolgokban gyakorolni. Nem kell mindig azonnal válaszolnunk. Nem kell minden ajánlást elfogadnunk. Nem kell minden vitába belépnünk. Nem kell mindent megvennünk, amiről azt sugallják, hogy szükségünk van rá. Nem kell minden félelmünknek engedelmeskednünk.
A szabadság gyakran egészen kicsi pillanatokban születik meg. Amikor reggel nem nyúlunk rögtön a telefonért. Amikor néhány perc csendet hagyunk magunknak.Amikor nem dühből válaszolunk. Amikor nemet mondunk valamire, ami folyamatosan kimerít.Amikor igent mondunk arra, ami valóban fontos számunkra. Amikor a megszokott reakció helyett új választ adunk.
Az ember képes változni
Egy rendszer számára az ember könnyen adatok összességévé válik. Kor, lakóhely, vásárlási szokások, érdeklődési kör, keresési előzmények és kapcsolatok.De az ember nem pusztán adathalmaz. Van lelkiismerete. Van képzelete. Képes szeretni, megbocsátani és megváltozni. Képes olyat tenni, amit korábbi viselkedéséből senki nem tudott volna megjósolni.
A gép a múlt adataiból próbálja kiszámítani a jövőt. Az ember azonban képes új jövőt teremteni. Nem kell örökre ugyanannak maradnunk, akik tegnap voltunk. A múltunk hat ránk, de nem kell feltétlenül engedelmeskednünk neki. Régi félelmeink, hibáink és kudarcaink nem végleges ítéletek, hanem tapasztalatok, amelyekből új irány születhet.
A boldogság tanulható.
Nem úgy, hogy valaki kívülről megmondja, mit kell éreznünk. Nem egy alkalmazás, egy algoritmus, a tökéletes teljesítmény vagy mások jóváhagyása fog boldoggá tenni bennünket.
A boldogság tanulása azt jelenti, hogy újra és újra visszatalálunk önmagunkhoz.
Felismerjük, amikor automatikusan működünk.
Megtanulunk különbséget tenni valódi vágy és belénk ültetett vágy között.
Meghalljuk a saját hangunkat a világ zajában.
És felelősséget vállalunk a döntéseinkért.
A boldogság tanulható. De csak addig, amíg nem adjuk át másoknak – gépeknek, rendszereknek vagy félelmeknek – a jogot, hogy megmondják, kik vagyunk, mit érezzünk és merre induljunk.
Ne válj robottá!
Állj meg. Figyelj befelé. Térj vissza a Középpontodba, onnan éld az életed. És válaszd tudatosan a saját életedet, hogy boldog légy!
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
