Nem ritkaság, hogy valakit a hétköznapokban végtelenül türelmes embernek ismerünk, aztán elég beülnünk mellé az autóba, és tíz perc múlva drasztikusan megváltozik a véleményünk. Ugyanígy megtörténhet ennek az ellenkezője is: frusztráltnak titulált ismerősünk a legnagyobb dugóban nyugodtan mosolyog. A vezetési stílus természetesen nem tévedhetetlen személyiségteszt, mégis meglepően sokat elárulhat arról, hogyan reagál valaki a stresszre, az akadályokra és mások hibáira.
Az autó egy nagyon különleges terep. Egyszerre érezhetjük magunkat biztonságban a saját kis „buborékunkban”, miközben folyamatosan alkalmazkodnunk kell másokhoz. Elénk vágnak, feltartanak, nem indexelnek, mi pedig talán éppen késésben vagyunk. Nem csoda, hogy a volán mögött olyan ösztönös tulajdonságaink is megmutatkozhatnak, amelyeket más helyzetekben könnyebben kordában tartunk. Erről árulkodik a vezetési stílusod!
Pszichológiai kutatások is régóta foglalkoznak a vezetési düh, az impulzivitás, az agresszív, kockázatos vezetés és az alapvető személyiségjegyek kapcsolatával. Egyetlen autóútból persze senkiről sem érdemes messzemenő következtetéseket levonnunk, ugyanakkor a folyamatosan visszatérő reakciók már érdekes információkat hordozhatnak.
Te vajon melyik vezetési típusba, típusokba tartozol? Akár két- három kategóriába is sorolható valaki egyszerre!
1. A száguldó – az életben is uralkodásra vágyik
Számára a lassan előtte haladó autó szinte személyes kihívás. Keresi az előzési lehetőséget, gyakran sávot vált, és amikor végre szabaddá válik előtte az út, már nyomja is a gázt.
Az ilyen vezetési stílus mögött állhat erős versenyszellem, türelmetlenség, dominanciára törekvés vagy szüntelen ingerkeresés. Sőt, gyakran rejtett kisebbrendűségi érzés tudat alatti kompenzálásáról van szó. De talán nem is az a legérdekesebb, milyen gyorsan vezet valaki, hanem az, hogyan viseli, ha nem haladhat a saját tempójában.
Képes elfogadni, hogy kicsit várnia kell? Vagy azonnal feszültté válik és káromkodik, amint valaki keresztezi a terveit? Nagy valószínűséggel ugyanez a minta a munkában, a párkapcsolatban vagy akár egy egyszerű sorban állásnál is megnyilvánulhat, így már egyáltalán nem csak vezetési szokásról van szó.
2. A szabálykövető – mindennek megvan a maga rendje
Indexel, tartja a követési távolságot, időben besorol, és valószínűleg azt is pontosan tudja, mennyivel szabad menni az adott útszakaszon.
Ez alapvetően egy pozitív, biztonságos vezetési stílus, ami stabil személyiségjegyekre utal. Viszont árnyalhatja a képet, ha megfigyeljük, hogyan reagál mások szabálytalanságaira.
Ha valaki nem indexel, csak bosszankodik egy pillanatig, majd továbblép? Vagy percekig nyomdafestéket nem tűrő formában minősíti az illetőt, és képtelen napirendre térni afelett, hogy más nem úgy viselkedett, ahogy szerinte kellett volna?
Utóbbi mögött állhat túlzott merevség vagy erős kontrolligény. Érdemes körüljárni, az élet más területein mennyire képes rugalmasságra, és el tudja- e fogadni, hogy nem minden és mindenki az ő szabályai szerint működik.
3. A túl óvatos – biztos, ami biztos
Háromszor körülnéz, még egyszer belenéz a tükörbe, és inkább megvárja a következő utáni lehetőséget is. Te már rég kikanyarodtál volna, ő azonban még mindig nem érzi teljesen biztonságosnak a helyzetet.
Az óvatosság természetesen nem minden téren utal bizonytalan személyiségre, sőt, a közlekedésben kifejezetten értékes tulajdonság.
Ha azonban a túlzott hezitálás állandósul, valószínűleg más döntéseknél is megjelenik a belső instabilitás. Nehezen választ? Fél attól, hogy rosszul dönt? Folyton másoktól vár megerősítést? Mindez konstans önbizalomhiányra és a túlzott kockázatkerülésre utalhat, ami könnyen görcsösségbe és a „flow”- ból való kiszakadásba torkollhat.
4. Az udvarias – nem akar mindenáron győzni
Mosolyogva beengedi maga elé a másik autót, megköszöni, ha ugyanezt számára is biztosítják – és nem éli meg presztízsveszteségként, ha valaki megelőzi. Ha pedig hibázik, nem szégyell egy kézmozdulattal bocsánatot kérni.
Az ilyen, egyébként rendkívül optimális viselkedés mögött kiemelkedően kooperatív személyiség és jó frusztrációtűrés állhat.
Beszédes még az is, hogyan értelmezi mások hibáit. Rögtön azt feltételezi, hogy „ez direkt csinálta”, vagy megfordul a fejében, hogy a másik egyszerűen benézett valamit?
Ha ezeket a szituációkat reálisan képes megkülönböztetni, akkor nagy eséllyel az egyéb konfliktushelyzetben is objektíven, igazságosan fog viselkedni.
5. A saját világában élő – neki az út is élmény
Hangosan szól a kedvenc zenéje, énekel, elmélkedik és álmodozik – olykor a navigáció hangjára tér vissza a jelenbe, ami már harmadszor közli vele kissé reményvesztetten, hogy „újratervezés”.
Ez a közlekedési stílus általában spontán, kreatív és könnyed emberre utal, akit nem borít ki, ha véletlenül rossz lehajtón megy le. Egyszerűen nevet egyet, és keres egy másik utat.
Mindez akár arról is mesélhet, hogyan viszonyul az élethez és a váratlan helyzetekhez. Katasztrófának éli meg, ha valami nem a tervek szerint történik, vagy könnyen alkalmazkodik az új fordulatokhoz? Inkább ez utóbbi lehet igaz rá.
Persze itt is van határ: ha a lazaság túlzott figyelmetlenségbe csap át, ami veszélyezteti saját vagy mások biztonságát, azt nem érdemes pusztán bohém személyiségjegyként titulálni.
6. A kaméleon – minden attól függ, ki ül mellette
Egyedül egészen jól és nyugodtan vezet, de amint beül mellé valaki, hirtelen előbújik belőle a Forma–1-es pilóta, vagy a tétova öregember. De ez akár fordítva is megtörténhet: társaságban mintasofőr, egyedül azonban az ésszerűnél több kockázatot vállal.
Mindannyian változtatunk valamennyit a viselkedésünkön attól függően, kivel vagyunk. Ha azonban a különbség feltűnően nagy, érdemes megfigyelnünk, miért akar valaki ennyire más képet mutatni magáról.
Bizonyítani szeretne? Imponálni akar? Túlságosan fontos számára, hogy vagánynak, ügyesnek vagy éppen tökéletesen felelősségteljesnek lássák?
Ha bármelyikre is igen a válasz, valószínűleg erős bizonyítási vágy és megfelelési kényszer jellemzi az illetőt, akinek több arca lehet, mint gondolnánk…
7. A dühös, arrogáns sofőr – tényleg lehull az álarc?
Ez talán a legösszetettebb, és sajnos nem a legritkább típus. Káromkodik, dudál, rágyorsít arra, aki meg akarja előzni, rátapad az előtte haladóra, esetleg úgy érzi, neki kell „megleckéztetnie” a másik autóst – akár saját maga kárára is, például „büntetőfékezéssel”.
Különösen meghökkentő lehet, amikor mindezt egy olyan ember produkálja, akit egyébként szelídnek, békésnek ismertünk.
A volán mögötti düh azonban önmagában még nem bizonyítja, hogy valaki arrogáns, vagy akár passzív agresszív. A forgalom stresszt, frusztrációt, időnyomást és kontrollvesztés-érzést teremthet, így olykor kifejezetten nyugodt emberekből is előtörhet az indulat és a legrosszabb énjük.
Sokkal többet mondhat el az, mi történik a hirtelen bekövetkező helyzetek után.
Káromkodik egyet, majd elengedi az egészet? Felismeri, hogy túlreagálta? Vagy egyre jobban felhergeli magát, netán üldözni kezdi a másikat, egyre veszélyesebben, idegesebben vezet, bosszút akar állni – esetleg az utasára is rátámad szóban, amikor az objektíven megvilágítja a szituációt vagy a viselkedését?
A rendszeresen ismétlődő, kontrollálhatatlan közúti agresszió fontos jelzés lehet arról, hogyan kezeli valaki a dühöt és a frusztrációt. Nemcsak azt érdemes tehát figyelni, hogy ideges lesz-e, hanem azt is, mit kezd a saját dühével…
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
