Van egy pont az életünkben, amikor lassan elkezdjük megérteni, hogy nem csupán azért vagyunk itt, hogy feladatokat teljesítsünk, célokat érjünk el, megszerezzünk dolgokat, vagy bizonyítsuk a világnak, hogy mire vagyunk képesek. Miközben haladunk előre, valami sokkal mélyebb is történik velünk: kirajzolódik az igazi jellemünk.
Az életünk során mi magunk is folyamatosan alakulunk. Minden helyzet, amelyen keresztül megyünk, minden döntésünk, minden kudarcunk és minden sikerünk hagy bennünk valamilyen nyomot. Ezekből a nyomokból lassan kirajzolódik a jellem.
A jellem nem valami egyszer s mindenkorra készen kapott tulajdonság. Nem egy pecsét, amelyet születésünkkor ránk ütöttek, és nem is változtathatatlan sors. A jellem alakul, méghozzá leginkább azon keresztül, amit újra és újra megteszünk. Ezért olyan mély Tom Landry mondata: „A teljesítmény formálja a jellemet.” A teljesítmény ugyanis nemcsak arról szól, hogy mit érünk el, hanem arról is, hogy mivé válunk közben.
Nem csak külső eredmények
A mai világ hajlamos a teljesítményt látványos külső eredményekkel mérni. Milyen iskolát végeztél? Mennyi pénzt keresel? Milyen pozíciót töltesz be? Hány ember ismeri a neved? Mekkora házban laksz? Pedig az élet legfontosabb teljesítményei gyakran nem látványosak. Teljesítmény az is, amikor valaki reggel felkel, bár legszívesebben az ágyban maradna. Amikor folytatja azt, amit előző nap majdnem feladott. Amikor végre nemet mond valamire, amiről tudja, hogy nem jó neki. Amikor bocsánatot kér, amikor segítséget kér, amikor félelemmel együtt is megteszi a következő lépést. Ezeket a pillanatokat gyakran senki nem látja, mégis ezek építik fel azt az embert, akivé válunk.
Nem minden a teljesítmény…
Amikor kívülről ránézünk valakinek a sikerére, rendszerint csak az eredményt látjuk. Nem látjuk a bizonytalanságot, a kudarcokat, az újrakezdéseket, azokat a napokat, amikor legszívesebben feladta volna. Pedig sokszor éppen ezek a láthatatlan részek formálják legerősebben a jellemet. A nagy eredmények sok apró döntésből épülnek fel. Egy újabb reggel, amikor mégis folytatjuk. Egy újabb helyzet, amikor nem a megszokott módon reagálunk. Egy újabb pillanat, amikor a könnyebb út helyett a számunkra helyesebbet választjuk. Minden ilyen alkalommal megtanulunk valamit önmagunkról, és lassan kialakul bennünk egy belső bizonyosság: képes vagyok rá.
A teljesítmény ezért valójában nemcsak eredményt hoz létre, hanem identitást is formál. Aki rendszeresen kitart, egy idő után már nemcsak azt mondhatja magáról, hogy kitartott egy adott helyzetben, hanem azt is, hogy kitartó emberré vált. Aki gyakorolja a türelmet, türelmesebb lesz. Aki vállalja a döntéseiért a felelősséget, felelősségteljesebb emberré válik. Amit ismétlünk, azt erősítjük magunkban. A jellem ebből a sok ezer apró ismétlésből épül fel.
A jellemfejlődés a legnagyobb eredmény
Talán ezért nem is maga az eredmény a legnagyobb eredmény. Képzeljünk el valakit, aki elhatározza, hogy megmászik egy hegyet. Az út nehéz, elfárad, többször megfordul a fejében, hogy visszafordul, de végül mégis felér. A csúcs természetesen fontos, de közben valami más is történt vele. Megtanulta, hogy képes továbbmenni akkor is, amikor elfárad. Megtanulta beosztani az erejét. Megtanult együtt élni a bizonytalansággal, és talán jobban megtanult bízni önmagában. A hegyről egyszer le fog jönni, de az az ember, akivé az út során vált, vele marad. Talán sok célunk éppen ezért kerül az életünkbe: nem csupán azért, hogy elérjük őket, hanem hogy közben fejlődjünk.
A valódi céloknak van egy különös tulajdonságuk: előbb-utóbb szembesítenek bennünket önmagunkkal. Amíg minden könnyű, könnyű türelmesnek és bátornak lenni. A jellem akkor válik igazán láthatóvá, amikor valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk. Ilyenkor derül ki, hogyan viselkedünk. Hibáztatunk, feladunk, bezárkózunk, vagy képesek vagyunk megállni és megkérdezni magunktól: mit tanít nekem ez a helyzet? Ez az egyik legfontosabb kérdés, amit az ember megtanulhat. Nem pusztán azt kérdezni, hogy „Miért történik ez velem?”, hanem inkább azt: „Mit kezdhetek azzal, ami történt?” Az első kérdés könnyen benne tarthat az áldozat szerepében, a második viszont visszaadja a cselekvés lehetőségét.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
