Az alvás nem elvesztegetett idő, hanem a szervezet egyik alapvető regenerációs időszaka. Miközben alszunk, az agy feldolgozza az információkat, a memória rendeződik, a hormonális és immunfolyamatok saját ritmusuk szerint működnek, a test pedig helyreállítási feladatokat végez. A nappali terhelés és az éjszakai regeneráció együtt alkot rendszert.
Nem csak az számít, hány órát töltünk ágyban, hanem az is, mennyire folyamatos vagy megszakított az alvás, mennyire rendszeres a ritmusunk, és kipihentnek érezzük-e magunkat reggel. Ha valaki rendszeresen eleget alszik, mégis kimerült, vagy erős horkolás, légzéskimaradás és nappali aluszékonyság jelentkezik, érdemes orvosi kivizsgálást kérni.

A rossz alvás gyorsan láthatóvá teszi, mennyire összefügg a teljes rendszer. Kevesebb energia marad a TEST számára, nehezebb mozogni, az ELME lassabban dolgozik, a LÉLEK ingerlékenyebbé válhat, az emberi kapcsolatokra kevesebb türelem marad. A jó alvás valós alapja a ritmus: reggel természetes fény, este fokozatos lassítás, kevesebb külső információ, képernyő és megfelelő pihenési környezet.
A Középpont szempontjából az alvás az elengedés gyakorlata is. Nem lehet erőből elaludni. Este feltehetjük magunknak a kérdést, el tudjuk-e engedni azt, ami holnap is megvár. Egy rövid esti átmenet, amelyben lezárjuk a feladatokat, tompítjuk a fényt, felidézünk egy jó pillanatot és néhány percre visszatérünk önmagunkhoz, sokkal többet jelenthet, mint még egy teljesítménycél.
Gyakorlati továbbgondolás
Egy héten át figyeljük meg az esti ritmusunkat és a reggeli energiaszintünket. A cél nem a tökéletes alvás, hanem annak megismerése, hogy mi segíti és mi zavarja a saját regenerációnkat.
Stressz, idegrendszer és visszatérés a Középpontba
A stressz önmagában nem ellenség. A szervezet stresszreakciója segít gyorsan mozgósítani az energiát, összpontosítani a figyelmet és reagálni egy kihívásra. A probléma akkor kezdődik, amikor a terhelés tartóssá válik, miközben kevés lehetőség marad a regenerációra. Nem a stresszmentes élet a cél, hanem a stresszből való visszatérés képessége.
A modern ember stresszrendszere egy konfliktusra, határidőre, pénzügyi bizonytalanságra, tartós fájdalomra vagy folyamatos hírzajra is reagálhat. A feszültség pedig nem csak gondolat: megjelenik a vállban, az állkapocsban, a légzésben, a pulzusban és az alvásban. Emiatt néha a test felől vezet vissza az út egy nyugodtabb állapotba.
A Légy boldog! Programban ezért központi szerepet kap a Középpont. A Középpont nem tökéletes nyugalom, hanem belső visszatérési pont. Az esemény és a reakció között egy kis teret teremt, amelyben meg tudjuk kérdezni, mi történik bennünk, és hogyan szeretnénk válaszolni. Ugyanakkor nem minden stresszt kell relaxációval kezelni. Ha a valódi probléma egy elintézetlen ügy, egy romboló kapcsolat vagy egy tartós testi panasz, akkor konkrét cselekvésre lehet szükség.
A háromperces Középpont-gyakorlatban először a TEST jelzéseire figyelünk: észrevesszük, hol van feszültség, fáradtság vagy éppen nyugalom. Ezután a LÉLEK felé fordulunk, és megnevezzük, milyen érzés van jelen bennünk, mire vágyunk, mire lenne szükségünk. Végül a SZELLEM szintjén tesszük fel a legfontosabb kérdést: honnan szeretnénk válaszolni arra, ami éppen történik velünk. Félelemből és automatikus reakcióból, vagy a saját Középpontunkból?
A gyakorlat lényege nem az, hogy minden helyzetet azonnal megoldjunk, hanem hogy újra és újra visszataláljunk önmagunkhoz. A boldogság tanulható, mert a visszatérés is tanulható.
Gyakorlat
Naponta egyszer álljunk meg három percre, és kérdezzük végig a TEST, LÉLEK, SZELLEM aktuális állapotát. A gyakorlat értéke a rendszerességben van, nem a hosszában.
Ezek is érdekelhetnek

