A stresszt általában akkor vesszük komolyan, amikor már nem tudunk rendesen aludni, fáj a fejünk, türelmetlenebbek vagyunk, állandóan fáradtnak érezzük magunkat, vagy egyszerűen azt vesszük észre, hogy semminek nem tudunk igazán örülni. Pedig a stressz jóval korábban elkezd beszélni hozzánk!
Először talán csak azt érezzük, hogy folyamatosan sietünk. Reggel már a következő feladaton jár az eszünk, miközben az előzőt sem fejeztük be. Ebéd közben üzenetekre válaszolunk. Este lefekszünk, de a testünk ugyan az ágyban van, az elménk még mindig dolgozik.
És közben megszokjuk ezt az állapotot. Azt mondjuk: ilyen az élet. Közben pedig csak gyűlik a feszültség és a stressz.
Ne várd meg, amíg teljesen kimerülsz!
Pedig nem biztos, hogy a stressz legnagyobb problémája maga a sok feladat. Sokszor inkább az, hogy elfelejtünk visszatérni a nyugalmi állapotba. A szervezetünk természetes módon képes mozgósítani az energiáit, amikor veszélyt, sürgetést vagy nagy terhelést érzékel. Rövid ideig ennek fontos szerepe van. A gond akkor kezdődik, amikor ez a készenléti állapot szinte állandóvá válik.
A Légy boldog! szemléletében ezért a stresszt nem pusztán lelki problémának tekintjük. A TEST, a LÉLEK és a SZELLEM egyszerre vesz részt benne. Ha a test feszült, nehezebb nyugodtan gondolkodni. Ha a lelkünk tele van félelemmel, konfliktussal vagy túl sok elvárással, a testünk is reagál. Ha pedig elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal, könnyen észrevétlenül sodródunk egyik kötelezettségtől a másikig.
1. lépés: Vedd észre, hogy stresszben vagy
A stresszkezelés első valódi lépése nem az, hogy megszüntetjük a stresszt, hanem az, hogy felismerjük. Ez egyszerűen hangzik, de sokan csak akkor veszik észre, hogy túlterheltek, amikor a szervezetük már erősen jelez.
Érdemes naponta többször egy pillanatra megállni, és végigfuttatni magunkon a kérdést: hogyan vagyok most? Feszes a vállam? Összeszorítom az állkapcsomat? Kapkodva lélegzem? Folyamatosan jár valamin az agyam? Türelmetlenebb vagyok, mint szoktam?
A test nagyon gyakran hamarabb jelzi a túlterhelést, mint ahogy fejben kimondjuk: ez már sok.
A cél itt még nem a megoldás. Csak a felismerés.
Már az is változás, ha nem automatikusan megyünk tovább, hanem észrevesszük: most stresszben vagyok.
2. lépés: Nyugtasd meg először a tested
Amikor feszült állapotban vagyunk, hajlamosak vagyunk rögtön gondolkodással megoldani a problémát. Pedig gyakran előbb a testet kellene megnyugtatni.
Ehhez nem feltétlenül kell hosszú meditáció. Néha elég két-három perc. Tegyük le, ami a kezünkben van, engedjük le a vállunkat, lazítsuk el az állkapcsunkat, és lélegezzünk valamivel lassabban, mint az előző percekben.
Nem kell tökéletes légzéstechnikát végezni. Elég, ha a kilégzés kényelmesen hosszabb, és közben figyeljük, hogyan csökken a feszültség.
A cél az, hogy a test megkapja az üzenetet: ebben a pillanatban nincs közvetlen veszély.
Sokszor már ettől is tisztábban kezdünk gondolkodni.
3. lépés: Válaszd szét a sürgőset a zajtól
A modern élet egyik legnagyobb stresszforrása, hogy szinte minden azonnali figyelmet kér. Villog a telefon, érkezik egy e-mail, megszólal egy üzenet, valaki választ vár, közben eszünkbe jut még három elintéznivaló.
Ha mindent sürgősnek érzünk, az idegrendszerünk egész nap készenléti állapotban marad.
Ezért a harmadik lépés nagyon gyakorlatias: csökkentsük a zajt.
Halkítsuk le a fölösleges értesítéseket. Ne legyen egyszerre tíz ablak nyitva. Válasszunk ki egyetlen feladatot, és csak azzal foglalkozzunk. A következőt majd akkor kezdjük el, amikor az előzővel végeztünk.
Nem minden üzenetre kell azonnal válaszolni. Nem minden feladat sürgős. És nem minden probléma a mi problémánk. A stressz jelentős része abból fakad, hogy mindent egyszerre próbálunk a fejünkben tartani.
4. lépés: Mozgasd ki a feszültséget a testedből
Stresszes állapotban hajlamosak vagyunk még hosszabb ideig ülni, még tovább dolgozni és még kevesebbet mozogni. Pedig a mozgás az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy a test kilépjen a merev feszültségből.
Nem feltétlenül edzőteremre vagy kemény sportra kell gondolni. Egy húszperces séta is számít. Néhány perc nyújtás. Lépcsőzés. Egy rövid séta ebéd után. A lényeg nem a teljesítmény, hanem az állapotváltozás.
Ha nagyon feszültnek érezzük magunkat, gyakran több értelme van tíz percet sétálni, mint ugyanennyi ideig újra és újra végiggondolni ugyanazt a problémát.
A test mozgása sokszor az elmét is kimozdítja a beragadt gondolatkörből.
5. lépés: Húzz határt – és tanulj meg nemet mondani
Ez az egyik legnehezebb lépés.
Sok stressz ugyanis nem abból származik, hogy túl kevés időnk van, hanem abból, hogy túl sok mindent engedünk bele ugyanabba az időbe.
Túl sok feladatot. Túl sok elvárást. Mások problémáit. Saját tökéletességigényünket.
A határhúzás nem önzés. A „nem” sem feltétlenül elutasítás. Lehet annak felismerése, hogy az energiánk véges, és nem tudunk mindenki számára mindig elérhetők lenni.
Érdemes időnként megkérdezni magunktól: ezt valóban nekem kell megcsinálnom? Most kell megcsinálnom? Mi történik, ha erre most nemet mondok?
Sokszor kiderül, hogy a világ nem omlik össze. Mi viszont kevésbé merülünk ki.
6. lépés: Tanuld meg lezárni a napot
Sokan fizikailag befejezik a munkát, de fejben nem. Hazavisszük a feladatokat. Vacsora közben is ott vannak. Zuhanyzás közben is. Az ágyban is.
Pedig a szervezetünknek szüksége van egy világos jelre: a nap aktív része véget ért.
Ezért érdemes kialakítani egy egyszerű esti átmenetet. Lehet ez egy rövid séta, egy zuhany, egy csésze tea, néhány perc csend, halk zene vagy az, hogy leírjuk egy papírra, mi maradt másnapra.
Ez utóbbi különösen egyszerű módszer. Amit leírtunk, azt nem kell egész éjszaka fejben tartanunk.
A nap lezárásának lehet egy mondatos rítusa is: Mára ennyi elég volt.
Ez nem azt jelenti, hogy minden feladat készen van.
Azt jelenti, hogy mi befejeztük a mai napot.
7. lépés: Keresd meg, mi van a stressz mögött
Ez a legmélyebb lépés.
Mert ha újra és újra ugyanabba a stresszállapotba kerülünk, előbb-utóbb nemcsak azt kell megkérdeznünk, hogyan nyugodjunk meg, hanem azt is: miért történik ez állandóan?
Mi az, amitől valójában félünk? Kinek próbálunk megfelelni? Mit szeretnénk bizonyítani? Miért vállalunk mindig többet, mint amennyit elbírunk? Van-e olyan kapcsolat, munkahelyi helyzet vagy élethelyzet, amely folyamatosan kimerít bennünket? Milyen terhet hordozunk, amely talán már nem is a miénk?
Itt érünk el igazán a TEST után a LÉLEKHEZ és a SZELLEMHEZ.
A légzőgyakorlat segít megnyugodni. A mozgás segít kivezetni a feszültséget. A határhúzás segít kevesebb terhet vállalni.
De a csend segíthet megérteni, miért kerültünk újra és újra ugyanabba az állapotba.
És ez az a pont, ahol a stresszkezelés már nem egyszerű technika, hanem önismeret.
Nem az a cél, hogy soha többé ne legyünk stresszesek. A stressz az élet része. A cél az, hogy ne ragadjunk benne. Hogy felismerjük. Meg tudjuk nyugtatni a testünket. Ki tudjuk szűrni a fölösleges zajt. Megmozgassuk magunkat. Határt tudjunk húzni. Le tudjuk zárni a napot.
És végül meg merjük kérdezni magunktól, mit akar mondani nekünk az a stressz, amely újra és újra visszatér.
Talán ebben rejlik a boldogság tanulhatóságának egyik fontos része is. Nem arra várunk, hogy egyszer majd minden körülmény tökéletes legyen, és akkor végre nyugodtak lehetünk.
Megtanuljuk, hogyan térjünk vissza a nyugalomhoz akkor is, amikor az élet körülöttünk éppen nem nyugodt.
Ez már több, mint stresszkezelés.
Ez tudatos életvezetés.
Fontos megjegyzés: A tartós, súlyos stressz, a hetek óta fennálló alvászavar, jelentős szorongás, pánikszerű tünetek vagy a mindennapi működést akadályozó lelki nehézségek esetén érdemes orvossal, pszichológussal vagy más megfelelő szakemberrel beszélni. Az életmódbeli és relaxációs módszerek hasznosak lehetnek, de nem helyettesítik a szükséges szakellátást.
These might interest you
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
