Az élet egyik mély hajtóereje az irány. Nem feltétlenül hatalmas célokra van szükségünk, hanem arra az érzésre, hogy van valami előttünk. Lehet ez egy utazás, egy kert, egy tanulási cél, egy családi esemény, egy projekt vagy egyszerűen az a vágy, hogy még sokáig önállóak maradjunk. A lényeg az, hogy ne csak visszafelé nézzünk, hanem legyen valami, ami előre hív – a célok fontossága ezért olyan kiemelt tényező.
A cél nem azonos a teljesítménnyel. Sok ember egész életében diplomák, munka, karrier és feladatok között él, majd egy élethelyzet-változás után azt érzi, hogy elfogyott a dolga. Ilyenkor derül ki, hogy a cél mélyebb, mint a feladatlista. Lehet célunk az is, ahogyan élni szeretnénk: aktívan, kapcsolódva, tanulva, alkotva vagy tudást átadva. A célok fontossága éppen abban rejlik, hogy motivációt ad a mindannapokhoz.
Test, lélek, szellem
A cél a TESTET is megmozgatja. Ha tudjuk, hogy szeretnénk jövőre elutazni, értelmet kap a mai séta. Az ELME számára tervezést és tanulást ad, a LÉLEK számára várakozást, a kapcsolatok számára közös irányt. Nem kell monumentális életfeladatot találnunk. Jól gondozni valakit, tanítani valamit, szép otthont teremteni vagy jó barátnak lenni ugyanolyan valódi cél lehet.
A célok fontossága: perspektívát utat
Gondolkodjunk három időtávban. Írjuk le, mit szeretnénk megtenni a következő héten, mit szeretnénk megélni vagy létrehozni a következő évben, és hogyan szeretnénk élni tíz év múlva. Ezután tegyük fel a kérdést: amit ezen a héten teszünk, közelebb visz-e ahhoz az emberhez, aki tíz év múlva szeretnék lenni?
Gyakorlati továbbgondolás
Írjunk le egy heti, egy éves és egy hosszabb távú célt. Ezután nézzük meg, hogy a mai szokásaink támogatják-e azt az életet, amelyet később élni szeretnénk.
SZELLEM és Középpont – honnan éljük az életünket?
A SZELLEM a Légy boldog! rendszerben nem vallási fogalom. Inkább azt a mélyebb nézőpontot jelenti, ahonnan az ember a saját életére tekint. Azt kérdezi, kik vagyunk a szerepeinken túl, mi fontos igazán, és mihez tudunk visszatérni akkor, amikor körülöttünk minden változik. Ebben a rendszerünkben ezt a belső viszonyítási pontot Középpontnak nevezzük.
A Középpont nem tökéletes nyugalom. Inkább olyan, mint a “keljfeljancsi” súlypontja. A játék akkor is mozog, ha meglökjük, mégis van egy belső szerkezete, amely visszavezeti nyugalmi állapotába. Az emberi egyensúly sem mozdulatlanság, hanem visszatérési képesség. Az öregedés elleni harc nyelvezete ezzel szemben könnyen azt sugallja, hogy minden új ránc vagy lassabb mozdulat vereség. Ha azonban az idővel akarunk háborúzni, akkor minden születésnap egy elvesztett csata lesz.
Az elfogadás nem feladás. Azt jelenti, hogy tisztán látjuk, mi van most, és ebből a valóságból indulunk el. Ha valamink fáj, kivizsgáltatjuk és alkalmazkodunk. Ha egy képesség gyengült, megkeressük, mit tudunk tenni érte. Mindent megteszünk azért, amin tudunk változtatni, de nem pazaroljuk el az energiánkat arra, hogy tagadjuk azt, ami az élet természetes része.
A boldogság tanulhatósága is itt kap mélyebb értelmet. Nem azt tanuljuk meg, hogyan legyünk állandóan jókedvűek. Azt tanuljuk, hogyan vegyük észre az örömöt, hogyan térjünk vissza önmagunkhoz, hogyan gondoskodjunk a testünkről, hogyan kapcsolódjunk és hogyan találjunk értelmet. Nem az idő ellen kell küzdenünk. Az élet mellett kell döntenünk.
Gyakorlati továbbgondolás
Alakítsunk ki egy rövid Középpont-mondatot, amolyan jelszót, amely a visszatérésre emlékeztet. Lehet például az, hogy „Mi a fontos most?” vagy egyszerűen az, hogy „Vissza.”
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
