Aszály az égbolton – van-e asztrológiai térképe egy súlyosan száraz évnek?

Magyarország történetében az aszály korántsem új jelenség. Az elmúlt ötszáz év történeti forrásai és meteorológiai rekonstrukciói számos rendkívül száraz évet és többéves aszályos időszakot őriztek meg. Az 1530-as és 1540-es évek, az 1570–1580-as évek, 1717–1718, 1863, majd a modern korban 1921 és 2011–2012 mind olyan időszakok, amelyekben a szárazság komoly mezőgazdasági és társadalmi következményekkel járt. De vajon található-e ezek között valamilyen asztrológiai vagy csillagászati ismétlődés? Erre kerestük a választ Fodor Katával, az Onlinehoroszkop – Égbolt Café asztrológusával.

– Amikor ezeket az éveket nemcsak a zodiákus jegyei, hanem a védikus nakṣatrák, azok urai és a lassú bolygók szempontjából is egymás mellé tesszük, néhány meglepő kapcsolat kezd kirajzolódni – kezdi a magyarázatot a vaisnava teológus.

Aszály és asztrológia

Fontos azonban rögtön leszögezni: az asztrológiai megközelítés nem azt állítja, hogy egyetlen bolygóállás okozza az aszályt. A modern meteorológia az aszályt összetett légköri és felszíni folyamatokkal magyarázza: szerepet játszik a csapadék mennyisége és időbeli eloszlása, a légköri cirkuláció, a párolgás, a talaj nedvessége és a hőmérséklet is.

A kérdés tehát sokkal szerényebb, ugyanakkor talán érdekesebb: vajon vannak-e olyan égi konfigurációk, amelyek feltűnően gyakran kísérik a Kárpát-medence szélsőségesen száraz időszakait?

– Itt jön az a pont, amely engem is meglepett – folytatja Kata. – Asztrológusként mindig is természetesnek tartottam, hogy Jupiter a Rákban rendkívül kedvező helyzet. A Jupiter itt exaltációban áll, a Rák pedig a víz, a táplálás, a növekedés és a termékenység jegye. Ha tehát egy ország időjárását vizsgáljuk, első gondolatként könnyen arra számíthatnánk, hogy ez a kombináció bőségesebb csapadékot és vízellátottságot támogat.

Ehhez képest éppen az ellenkezője tűnt fel?

– Igen. Amikor a magyarországi történelmi aszályokat kezdtem összevetni a bolygóállásokkal, több rendkívül száraz évben éppen azt találtam, hogy Jupiter a Rákban, sokszor annak későbbi fokain járt.

Ez azért is érdekes, mert a világ számos más térségében – például Ázsia monszun által érintett területein – a Jupiter Rák-beli helyzete valóban könnyebben kapcsolható össze a bőséges vízzel és csapadékkal.

Vagyis ugyanaz a bolygóállás más éghajlati térségben egészen más képet mutathat.

– Magyarország esetében úgy tűnik, hogy a kép ennél jóval összetettebb – folytatja a magyarázatot Kata. – Hasonló meglepetést jelentett számomra a Covid körüli időszak is. Amikor Jupiter a Halak végén járt, szintén könnyű lett volna vízzel, csapadékkal és bőséggel kapcsolatos időjárási mintázatra számítani. Ehhez képest Magyarországon egy rendkívül száraz időszak bontakozott ki.

Ez volt az a pont, ahol tovább kellett lépned a hagyományos zodiákusjegyeken?

– Pontosan. Ez indított arra, hogy ne pusztán a zodiákus jegyeket, hanem a nakṣatrákat, azok urait és a pontos csillagterületeket kezdjem vizsgálni.

(A nakṣatra a holdházak rendszere a védikus asztrológiában – a szerk.)

1540 – Jupiter a Rákban, Szaturnusz a Mérlegben

Nézzük akkor a konkrét éveket. Melyiknél rajzolódott ki először igazán érdekes kapcsolat?

– Vegyük példának 1540-et: ez Európa egyik legismertebb extrém száraz éve volt a történeti klímakutatások szerint. Az év képletében a Szaturnusz és a Mars a Mérleg térségében, Rāhu és Neptunusz pedig a Kosban járt, miközben Jupiter a Rákban állt.

Itt jelenik meg nagyon feltűnően az a kombináció, amely később is visszatér: Jupiter a Rákban, Szaturnusz a Mérlegben.

És ez a két jegy a későbbi példákban is felbukkan?

– Igen, és éppen ezért érdemes továbbmenni az időben. A következő évszázadokban újra és újra találunk olyan konfigurációkat, amelyek részben átfednek egymással.

1560–1563 – ismét az Ikrek és a Rák

1560-ban ismét a Szaturnuszt találjuk az Ikrekben, miközben Rāhu a Halak végén jár. 1563-ban pedig a Jupiter és a Szaturnusz együtt áll a Rákban.

Újra feltűnik tehát több olyan csillagászati térség, amely a későbbi példákban is visszatér: Ikrek – Halak, Rák, Mérleg.

– Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy ezeknél is fontosabb lehet, pontosan melyik nakṣatrában járnak az érintett bolygók.

Miért lehet ennyire fontos a nakṣatra?

– Mert így sokkal finomabb felbontásban tudjuk vizsgálni az égboltot. Nemcsak azt nézzük, hogy egy bolygó például a Rákban vagy a Mérlegben áll-e, hanem azt is, hogy a jegyen belül pontosan melyik csillagterületen helyezkedik el, és ki annak az ura.

Ez pedig elvezet egy még érdekesebb történelmi példához.

1572–1586 – a Mars-uralmú nakṣatrák nyoma

Az 1570-es években a Plútó a Halak végén jár, 1575-ben pedig Jupiter a Rák végén található.

1580 körül azonban egy különösen érdekes konfiguráció jelenik meg: Rāhu–Szaturnusz–Jupiter együttállás a Dhaniṣṭhā nakṣatrában.

Dhaniṣṭhā a Mars által uralt nakṣatrák egyike. A három Mars-uralmú nakṣatra: Mṛgaśīrṣā, Citrā és Dhaniṣṭhā.

– A Mars szimbolikájához többek között a hő, tűz, energia, gyulladás és intenzitás kapcsolódik. Ha pedig a történelmi aszályos években a Szaturnusz, a holdcsomópontok vagy a külső bolygók ismételten Mars-uralmú nakṣatrákban jelennek meg, akkor érdemes megvizsgálni, hogy ez statisztikailag is jelentős ismétlődés-e.

Hol található ez a három nakṣatra az égbolton?

– Mṛgaśīrṣā a Bika végén és az Ikrek elején található. Citrā a Szűz végén és a Mérleg elején helyezkedik el, Dhaniṣṭhā pedig a Bak végén és a Vízöntő elején található. A három csillagterület tehát különböző zodiákrészeken jelenik meg, mégis ugyanaz a bolygó, Mars, az uruk.

Ez fontos különbséget jelent. Lehet, hogy az aszályos évek vizsgálatakor nem a „Mérleg Szaturnusz” vagy a „Rák Jupiter” önmagában a kulcs, hanem az, hogy milyen nakṣatrában és milyen más bolygókkal kapcsolatban jelennek meg.

1717–1718 – Jupiter a Rák későbbi fokain

Az 1717–1718-as időszak szintén a történelmi Kárpát-medencei aszályok között szerepel. A történeti kutatások ezt az 1700-as évek egyik kiemelkedő aszályos periódusaként kezelik.

1717-ben a Szaturnusz a trópusi Mérlegben, Jupiter pedig a trópusi Rák 25°-a környékén állt.

Ez a fok a sziderikus zodiákusban már a Rák korábbi részére esik, és a vizsgált időpontban a Puṣya nakṣatra területéhez kapcsolódik. Az Āśleṣā csak később, a sziderikus Rák 16°40′-án kezdődik.

Vagyis itt is visszatér a Jupiter Rák-beli helyzete, de már egy konkrét csillagterületet is meg lehet nevezni.

– Igen. Ez azért érdekes, mert egy újabb történelmi száraz periódussal esik egybe. Vagyis egyre inkább az a kérdés merül fel: nem egyszerűen Jupiter Rákban, hanem Jupiter egy meghatározott Rák-beli csillagterületen jelent-e valamit a magyar éghajlat szempontjából?

Ezt azonban már csak pontos fokokkal és egységes számítási rendszerrel lehet megfelelően megvizsgálni.

1863 – az egyik legerősebb analógia

Ha közelebb lépünk a modern korhoz, 1863 különösen érdekes példának tűnik.

– 1863 az egyik legsúlyosabb történelmi magyarországi aszály. Az égbolt képlete pedig különösen érdekes: Uránusz–Ketu az Ikrekben, Szaturnusz a Mérlegben, Neptunusz a Halak végén. Ez három olyan területet kapcsol össze, amelyek a korábbi példákban is újra meg újra megjelentek.

Ráadásul az Uránusz–Ketu együttállás a Rohiṇī térségét is érinti.

Tehát itt már nem egyetlen visszatérő bolygóállásról beszélünk, hanem több korábbi elem találkozik?

– Így van. És éppen ez teszi érdekessé a következő példát is.

1921 – ismét a Citrā térsége

1921 a modern magyarországi mérési sor egyik kiemelkedően száraz éve.

A vizsgált képletben ismét hangsúlyossá válik a Szűz–Mérleg térsége, amelynek késői része a sziderikus zodiákusban már Citrā területét is érinti.

És itt újra felbukkan a Mars-uralom: Citrā – Mars.

– Ez önmagában még természetesen nem bizonyít semmit, de egyre érdekesebbé teszi azt a feltevést, hogy a Mars által uralt nakṣatrákban elhelyezkedő lassú bolygók és holdcsomópontok külön vizsgálatot érdemelnek.

Aztán elérünk a közelmúlthoz, ahol már sokkal több meteorológiai adat áll rendelkezésünkre.

2011–2012 – a Halak vége ismét megjelenik

2011-ben ismét különösen érdekes konfigurációt találunk: Jupiter–Uránusz a Halak végén, Szaturnusz a Mérlegben.

Ez szerkezetében emlékeztet az 1863-as képletre:

1863: Uránusz–Ketu – Ikrek + Szaturnusz – Mérleg + Neptunusz – Halak

2011: Jupiter–Uránusz – Halak + Szaturnusz – Mérleg

– Nem ugyanaz a konfiguráció ismétlődik, hanem bizonyos égi területek aktiválódnak újra különböző lassú bolygókkal és holdcsomópontokkal.

Ha ennyi példát egymás mellé teszünk, akkor mi az, amit ebből jelenleg felelősen ki lehet mondani?

– Az eddigi példák alapján két különösen érdekes hipotézis rajzolódik ki. Egyrészt nem pusztán a zodiákus jegyeket, hanem a nakṣatrákat érdemes vizsgálni. A „Jupiter Rákban” vagy „Szaturnusz Mérlegben” típusú megfigyelések túl tágak. Sokkal érdekesebb lehet a pontos csillagterület, a nakṣatra, annak ura és a pāda.

Másrészt a Mars-uralmú nakṣatrák különösen figyelemre méltók: Mṛgaśīrṣā, Citrā és Dhaniṣṭhā, amelyeknek közös ura a Mars.

– Ha a történelmi aszályos években ezekben a nakṣatrákban ismételten Szaturnuszt, Rāhu–Ketut, Uránuszt, Neptunuszt vagy más lassú bolygókat találunk, az már olyan ismétlődés, amelyet érdemes tovább kutatni – emeli ki Kata. – A Mars ebben az összefüggésben a hő, tűz, energia és kiszáradás szimbolikus rétegét adhatja a konfigurációhoz.

Vagyis a végső kérdés nem az, hogy megtaláltuk-e az „aszály bolygóját”.

– Egyáltalán nem. A kérdés inkább az, hogy milyen ismétlődő csillagászati és asztrológiai konfigurációk kísérik a Kárpát-medence szélsőségesen száraz időszakait.

Ha ezeket a mintázatokat hosszabb történelmi adatsoron is sikerülne azonosítani és statisztikailag tesztelni, az érdekes találkozási pontot teremthetne a védikus csillagászati hagyomány, az asztrológiai megfigyelések és a modern meteorológiai kutatás között.