A szemről régóta úgy tartják, hogy nemcsak a lelket tükrözi, hanem különös erőt is hordoz. Egy pillantás lehet vonzó, vigasztaló vagy éppen nyugtalanító – legalábbis a régi babonák szerint. De vajon mi a szemszín jelentése?
A szemszínhez kötődő babonák világában minden árnyalatnak megvolt a maga jelentése. Némelyiket szerencsésnek, másikat csábítónak vagy különös erejűnek tartották. Egyetlen pillantásból sorsot, jellemet, sőt néha még baljós előjelet is kiolvastak a régiek. Lássuk, mi a szemszín jelentése!
A világos árnyalatok titka
A kék szemhez a hiedelmek sokszor nem mindennapi kettősséget kapcsoltak. Egyszerre hitték tisztának, angyalinak és veszélyesen erősnek, mintha a világos tekintettel könnyebben beleláthatnánk mások lelkébe. Egyes vidékeken úgy hitték, a kék szeműek pillantása akaratlanul is rontást hozhat, különösen akkor, ha irigység vagy túlzott csodálat kíséri. Nem véletlen, hogy a gonosz szem elleni amulettek között éppen a kék szem motívuma vált az egyik legismertebb védelmező jellé.

A szemszín jelentése: erről árulkodik a zöld szem
A másik világos árnyalat, a zöld mindig is a titokzatosság színe volt. Ritkasága miatt sok kultúrában különleges képességeket, csábító erőt vagy éppen a boszorkánysághoz köthető vonzerőt társítottak hozzá. Úgy gondolták, hogy a zöld szemű ember nehezen kiismerhető, egyszerre csábító és nyugtalanító, mintha többet látna a világból, mint mások. A középkori hiedelmekben a zöld szemű nőket gyakran kötötték a mágiához és a féltékenységhez. Később ez vonzerővé szelídült, és a különlegesség, az érzékiség és az erős megérzések jelképe lett.
Földanya meleg pillantása
A barna szemhez sokkal földközelibb, melegebb hiedelmek kapcsolódtak. A régi értelmezések szerint ez a tekintet bizalmat, állhatatosságot és belső erőt sugárzott, mintha tulajdonosa szorosabban kapcsolódna a természethez és a mindennapi élet rendjéhez. A barna szemű embereket sokszor hitték szenvedélyesnek, családcentrikusnak és nehezen megingathatónak. A babona szerint pillantásuk nem feltétlenül villámként hat, inkább lassan, mélyen és tartósan érinti meg a másikat. Míg a világos szemekhez gyakran társítottak rontást vagy különös mágiát, a barna tekintetet inkább védelmező, őrző erőként képzelték el.
Talán ezért is gondolták úgy, hogy a sötét szemű emberben több a titok, mint amennyit elsőre megmutatnak és lassan engedik közel magukhoz a másikat. Éppen ezért ezt a szemszínt sokszor a bölcsesség, a türelem és a kitartás jelének tartották, viselőjéről pedig úgy hitték, megőrzi a családi titkokat, és erős ösztönnel védi azokat, akik fontosak számára.
Két világ tükre az íriszben
A néphit nemcsak a szem színét, hanem annak apró eltéréseit is figyelte. Ha valakinek pöttyök, aranyló vagy borostyános csillanások jelentek meg a szemében, azt sokszor rendkívüli jelként értelmezték. Az ilyen tekintetre azt mondták, hogy „nem egyszínű a lelke”, vagyis egyszerre többféle erőt, hangulatot, sorsot hordozhat. Az aranyló pöttyöket vagy szokatlan foltokat úgy figyelték, mintha a sors apró pecsétjei lennének az íriszen.
Még rejtélyesebbnek számított, ha valakinek a két szeme eltérő színű volt. A babonák szerint az ilyen ember két világ között áll: az egyik szemével a láthatót, a másikkal a láthatatlant érzékeli. Ezért a különböző szemszínt sok helyen nem hibának, hanem titokzatos adottságnak tartották. A felemás szemű emberekről több hagyományban úgy hitték, hogy különleges érzékük van a megérzésekhez, álmokhoz és előjelekhez és olyan múltakba is betekintést nyerhetnek, amelyet mások már régen elfelejtettek.
Szerző: Tiegelmann Barbara
Ezek is érdekelhetnek
