Bár igaz történetünk főszereplője igazán racionális típus, mégis megkérdőjelezi saját elmeállapotát, amikor több alkalommal is órák esnek ki az életéből… Na de mi lehet a magyarázat a megdöbbentő eseményekre?
Betti harmincas évei közepén járó, igazi nagyvilági, ambiciózus fiatal nő, aki nagy figyelmet szentel karrierje építésére. Szakmai céljainak követése az első helyen áll a prioritási listáján, ezért magánélete háttérbe is szorult az utóbbi években.
Közgazdász végzettségéből kifolyólag inkább racionális beállítottságú, ezért is tartja hátborzongatóan különösnek a közelmúltjában megtapasztalt történéseket.
Az eltűnt idő nyomában
Egy szokványos hétköznapon, a megszokott menetrend szerint munkába indult tömegközlekedéssel. A lakása és munkahelye között összesen 7 metrómegállónyit kellett utaznia.
A mindennapi rutinja szerint, a szokott időben fel is szállt a metróra. Utazása során semmi különöset nem tapasztalt, azonban a várt, szokásos munkahelyéhez közeli megálló helyett egyszer csak arra eszmélt, hogy a szerelvény a vonal végállomásághoz ért. Teljesen zavarba jött, azt gondolta, talán túl fáradt volt, és percekre elaludhatott az utazás során, ezért nem szállt le a megfelelő megállónál – bár meg volt győződve arról, hogy egy másodpercre sem veszítette el öntudatát.
Napokig rágódott a megmagyarázhatatlan idő- és tudatkiesésen, de végül meggyőzte magát arról, hogy biztosan a túlhajszoltság okozta az éberségének hiányát.
Néhány héttel később hasonlóan furcsa helyzetben találta magát. A megszokott időben elindult otthonról az este 6 órakor kezdődő csoportos edzésre, ezúttal autóval. A forgalom teljesen szokványos volt, azonban az edzőterembe lépve a recepciós hölgy meglepetten közölte Bettivel, hogy bizony elkésett, a csoportos óráknak már vége, hiszen este 8 óra van…
Betti szinte sokkos állapotban távozott a teremből, és mivel semmilyen racionális magyarázatot nem talált a történtekre, kezdte megkérdőjelezni saját egészséges elmeállapotát. Időpontot kért a háziorvosához, aki Betti beszámolója alapján túlhajszoltságra és enyhe mentális kiégésre következtetett, 2 hét otthoni pihenést javasolva páciensének.
Az otthon töltött idő alatt Betti százszor átrágta és újrajátszotta a fejében a történteket, és teljesen biztos abban, hogy mindvégig öntudatánál volt a kiesett idő alatt.
A mentális kifáradáson kívül létezhet bármilyen egyéb magyarázat az általa megtapasztalt időkiesésre?
Asztrális dimenziócsúszás
Nagyon különös, de egyáltalán nem egyedi eset, ami Bettivel megtörtént. Természetesen figyelembe kell vennünk a pszichés kifáradás lehetőségét is, ami egyszerűen elvonta Betti figyelmét a jelen pillanatról.
Ehhez hasonló a „déjà vu” jelenség, amit úgy érzékelünk, hogy egy adott pillanatban átélt esemény már korábban megtörtént velünk.
Egyes metafizikai teóriák szerint létünk nem egy lineáris idősíkon halad, hanem párhuzamos dimenziósíkok léteznek, és az idő csupán egy földi síkhoz köthető fogalom. A kvantumfizika a részecskegyorsítókban folytatott kísérletei által régóta kutatja a hasonló jelenségeket, és egyre több bizonyíték áll rendelkezésünkre, hogy két elem közötti kommunikációnak sem térre, sem időre nincs szüksége. Az energia össze tud kapcsolódni más energiával, vagyis a fény sebességnél is gyorsabban érhet célba.
A felgyorsult életvitel miatt létezhet, hogy Betti mentális energiái folyamatosan előrébb jártak az adott pillanatnál, és ez kvantumfizikailag hatást gyakorolt a teste atomjaira, ezáltal pedig egy „ későbbi” idősíkhoz kapcsolódott. Ez a teória akkor lehet jogos, ha feltételezzük, hogy a mentális állapotunk, gondolatunk és agyműködésünk képes hatást gyakorolni a minket körülvevő univerzális energiákra.
Ezek is érdekelhetnek
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
